Lakáshelyzet II.

Szentegyháza

Visszatértem Szentegyházára. Hamar beláttam, hogy pazarló dolog lenne napi 50 km-t utazni ide. Pedig a hely magában megért valamelyes áldozatot. Szép amikor az ember egy kis faházból indul reggel útnak, kitárja a székelykaput és kikanyarodik a patak melletti földútra. Ilyen volt itt.

Lakáshelyzet I.

Székelyudvarhelyen ülök a Kőkereszt téren. Túl vagyok az erdélyi hónapok első őrült 2 hetén. Van ebben a világban minden. Nem is érdemes jónak vagy rossznak minősíteni. Olyan, amilyen és bizony a könnyebb körülmények közül érkezőnek még a véleményalkotás szabadságával is óvatosan kell élnie, mert elveszti a túlélés legfőbb zálogát, a beletörődés áldott képességét.

Az indulás

A Temesvár-Segesvár vonaton utazom Székelyföld felé. Az éjszakai messzeségben tarlók lángolnak. Mondhatom, hogy „hazamegyek”, mert öt hónapig Csíkban lakom, dolgozom és tanulok. Egyik sem vehető szó szerint. A munkám önkéntes, a szállásom ideiglenes, a tanulásom sem iskolarendszerű. És ettől olyan igazi az egész. A „haza” jelentése, pedig még bizonytalanabb, aminek pontos felderítése a most következő év egyik feladata.