Viszlát Afrika

Esős évszak. Pocsolyából pocsolyába zötykölődik a busz a földúton, ahogy kigurulunk az állomásról. De hiába az esők, melyek napok óta áztatják a várost, Arusha ma csodás napfénnyel búcsúzik tőlem. A Meru is kibújt a ködből, hogy elköszönjön és csak egy keskeny felhőgallért vett ünneplőnek. 

Zoli kempingje

Talán furának tűnik, hiszen egzotikusnak éppen a szokatlant és távolit tartjuk, de éppen ezért magyarnak lenni Tanzániában igenis egzotikus. A fehér bőr és a vele kapcsolatos prekoncepciók témájáról már volt szó a blogban, de arról nem, hogy a fehér ember itt alapértelmezésben brittet, vagy ha mégsem, akkor dánt, németet, amerikait jelent.

6 Esos Nap Zanzibaron II. - Vissza

3.nap

A nap szlogenje MNEMBA. Tegnap ugyanis leszerzodtunk buvarszemuvegezesre a hires korallzatonyhoz. Durvan masfel ora hajozasra van tolunk a hely a sziget keleti felen. A napot egy izgalmas legyfogoharc megszemlelesevel kezdtuk. Ketten is jutalekra vagytak utanunk, aminek egy Balint-fele kooperativ javaslat let a megoldasa. Egyikojuk egyikunk, masikojuk masikunk utan reszesult. Mi pedig fejenkent 15 dollarert zuhogo esoben elhajoztunk Mnembara es egy csodalatosat merultunk a szines halak tengereben. 

6 Esos Nap Zanzibaron I. - Oda

Az egy honapos utazas eddigi resze idojaras szempontbol szerencsesnek mondhato. Igaz, hogy Balint otthoni munkai miatt nem akkorra tettuk a programot, amikorra szerettuk volna es igy az esos szezon javaba esik minden tervezett cel, de szerencsere iden nem ugy alakult a hosszu esok evszaka, ahogyan szokott. Csodas idonk volt a szafarin, a Kilin is csak lefele kapott el a nagy zuhany, amikor mar ugyis minden mindegy. Zanzibar pedig a legkevesbe idojaraserzekeny eleme a sorozatnak. Nem volt okonk hat elegedetlensegre, amikor a - magyar kollegaikkal szemben kifejezetten megbizhato - tanzan idojosok rossz idot jeleztek az elkovetkezo napokra.

Kili II. - Csucson es melyben

Ez az elso ekezet nelkuli bejegyzesem. A Kilimanjaro nem adja konnyen magat. Aldozatul szedte a telefont es a laptopot, legalabbis ideiglenesen. Az aranykopes szerint: “don`t let Kili kill you!” Van egy masik is, amit a Kilimanjaro sor reklampolojan latni: “If you cannot climb it…drink it!” azaz : “Ha nem tudod megmaszni, meg mindig megihatod.” Az egyik lenyegesen konnyebb es nem kell mondjam melyik. Mindenesetre surgosen beszerzek egy ilyen polot es rairom: “Megvolt mindketto”.

Kili I. - A Kibo kunyhóban

A post első felét a Kilimanjaro, Kibo menedékházában írom. Az aprókockás matracon hasalok az egyik emeleteságy felső szintjén, két hálózsákba burkolva, fejemen sapka, amire már a csíki március óta, tehát több mint egy éve nem volt példa.

Szafarin a nagy 7es II. - A kráter

A másnapi szafari-reggeli helyett reggeli-szafari volt a terv. A napfelkelte előtt és saját felkeltünk után a nagy 7-es nyakába vette a tájat, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy megtekintse, hogyan reggelizik a Serengeti.

Szafarin a nagy 7es I. - Vándorlás

A postban felváltva lesz szó a nagy 7esről és a nagy 5ösről. A kettő között elhanyagolható különbség, hogy előbbiek emberek, utóbbiak vadállatok. A nagy 5ösről bárki, aki afrikai vadászregényt olvasott, tud. Ezek azok a nagyvadak, melyek trófeái az afrikai vadászok legbecsesebb célpontjai, a legnehezebben megszerezhető préda. Hanem mi is a nagy 7es?

Nairobi - ahol nem alszunk

Egy mérsékelt szorongással töltött utazást követően a kenyai vízum-pultnál ismét komolyan síkra kellett szállnom a tranzitvízumért, de Namanga nem Horombo, amit bárki könnyedén beláthat, így csupán két nappal egy sikertelen próbálkozás után, végre új országot színezhettem a „merre jártam a világban” térképemen.

A Raszta, a Mama, a Fekete Mzungu és ...Én

Ha azt mondtam, hogy a kalandosan érdemes utazni, akkor most azt mondhatom, hogy elégedett lehetek. Persze csak az európai reflexek teszik, hogy az ember meglepődik, ha nem minden a tervek szerint megy. Az afrikai utazáson leginkább semmi sem úgy sikerül, ahogy az ember kitalálta. 

 

Útra kelek

Tudom, hogy kicsit furának tűnk a címbeli felvetés. Hiszen több mint egy éve utazom és különleges helyek egész sorát bejártam, ami akár egy életre elég élménnyel ellátott. Különösen ha arra gondolok, hogy merre jártak a tanzániai barátaim, ismerőseim, mennyit láttak ők a világból. Fent a Hegyen, Materuniban olyan Mamával is találkoztam, aki a 60'as évek óta nem járt Arushában, a falujától csupáncsak 80 kilométerre fekvő relatív nagyvárosban. Megint egy pont, ahol az ember megtanulja értékelni a saját szerencséjét. Nem okvetlenül azért, mert ez az élet biztosan jobb, mint a falujából nem mozduló Mamáé, hanem azért, mert megadatik a választás lehetősége. 

Arusha Nemzeti Park - az üveghegyen túl

Megjöttek az hosszú esők Arushába, ami a Meru magasságában már bőven havat jelent. Délutánra rendszerint kitisztul az idő és olyankor a fenséges Meru - az őslakó waarushák szerint az esőisten maga – ködből kivetkőzve havas lejtőkkel tornyosul a város fölé. A Meru korábban a Kilimanjaróval vetélkedett, de aztán a vékony hegyfal, nem bírta a saját súlyát és a vulkán magába roskadt, másodhegedűs szerepre kényszerülve a gleccserek örök havával koronázott Kili mellett. Ennek azonban már vagy 8.000 éve, úgyhogy legfeljebb csak valamelyik épphogy felegyenesedett ősapám vacillálhatott, hogy mégis melyik nagy havasat mássza meg a kettő közül.

Por és Iskola - poros iskola

Március közepével beköszöntött a hosszú esők időszaka, legalábbis a naptár szerint. Egyelőre azonban minden eddiginél szárazabb idő járja Arushában, tehát minden eddiginél nagyobb por borítja a várost és a környékbeli falvakat.

Önkéntes (üzleti) Terv

Ha valakiben felmerül a gondolat, hogy önkéntes legyen, erre számos lehetősége adódik otthon, saját közössége javára. Hanem a tengerentúli önkéntesség ettől sokban különbözik és nem szükségszerűen táplálkozik azonos motivációból mint a normális életvitel keretében, szűkebb pátriánkban kifejtett közösségi munka. A miénknél komolyabb szociális érzékkel, némi gyarmatosítói lelkiismeretfurdalással és nem utolsósorban relatív magas diszkrecionális jövedelemmel rendelkező országok polgárai számára egy önkéntesküldő szervezet választása könnyű és anyagilag sem megterhelő út az „etikus utazáshoz”.

Dar ...ha van pénzed

A turistavízum kerek három hónapig azaz február 27-ig érvényes, ráadásul nem dolgozhatnék vele. Február 26-án igazán ideje tehát, hogy Dar es Salaamba utazzak rendezni a helyzetet. Az önkéntesek számára C típusú letelepedési engedély van előírva, ami valójában a misszionáriusok és kutatók, tudósok vízuma is.

 

Félidő

Hát nem rohan az idő? Még csak most érkeztem és már túl vagyok a tanzániai küldetés felén. A héten ennek örömére félidős partit rendeztem, azután két és fél hónap tervezés és pénzre-várakozás után végre visszajöttem Dar es Salaamba, hogy elintézzem az éppen lejáró vízumomat.

 

Népirtók és krikettezők - a nemzetközi Arusha

Minden „Első Világból” érkező számára hihetetlennek tűnik hogy Arusha, Tanzánia egyik legfejlettebb városa. A központ alapján senki nem mondaná nagyobbnak a helyet ötvenezresnél. Aki nem tudná: Arusha Kelet-Afrika Genovája. Valójában egy milliós városban élünk és foglaljuk el magunkat programokkal. Természetesen kemény munka mellett. Az elmúlt időszakból kettőt mesélnék el. Mindkettő az expat közösség egzotikus életébe adott betekintést. Először is végre sikerült sort keríteni egy kihagyhatatlan programra, az ENSZ ruandai népirtást vizsgáló bíróságának meglátogatására, másodszor pedig igazi gyarmati hangulatot idéző krikettmeccsre mentünk.

Egy önkéntes napja

7:25 Megszólal a párna alól az erdő hangjait idéző ébresztő. Madarak csicseregnek, reggeli szél fúj a fák között. Valójában csak annyi a haszna, hogy jelzi, most ideje elindítani a napot, hiszen már legalább fél órája ébren vagyok és az erdő helyett az induló afrikai nap zaját hallgatom: a reggeli kutyaugatást, sepregetést, amibe idegenül vegyül az erdei reggel „inteligens ébresztője”.

 

Mit tudnak a maszájok?

Ahogy vacsorámnál üldögélek és avokádós-fokhagymás-margarinos kenyérrel próbálom elnyomni az aperitifként elfogyasztott maszáj orvosság ízét annyit mindenképp meg kell hagyjak, hogy nagyon keserű löttyöt tudnak készíteni. Tegnapelőtt éjszaka pusztán egy óra alvás után arra ébredtem, hogy kár lenne egész éjszaka folytatni az élőhalottakkal vívott küzdelmet. Ez már jelzés volt. Kicsit később pedig, amikor újra ébredtem az éjszaka közepén, végképp egyértelművé vált két dolog is. Egy: Itt a küzdelem értelmetlen és csak a futás használ, de minél előbb. Kettő: Egyértelműen gyomormérgezést gyűjtöttem be.

Menni és Enni

Izgalmas hétvége ígérkezett 14-15-i napokra. A program két jelentős projektből állt össze. Szombaton végre szerettem volna eljutni az arushai vízeséshez, ami egyszer már nem sikerült közvetlenül ideérkezésem után. Vasárnap pedig magyar konyhát ígértem Mama Aichinak, hogy az elköltözésem miatti keserű szájíz helyet inkább egy kis csípőset hagyjak hátra.

Boldog Szülinapot

Nem, valójában nem most van. Az én szülinapom majdnem pontosan félév távolságban van mindkét irányban. Mégis két ajándékot kaptam és nem egészen azt, amit szerettem volna.

Költöztem

Költöztem. De van amire Tanzániában mindenütt bizton lehet számítani. Ilyen az áramszünet. Úgyhogy most itt ülök a derengő laptop-monitor és egy lobogó gyertyaláng fényében és barátkozom az újsütetű önállósággal.

Így közlekedünk, így dekorálunk

Ahogy sétáltam haza, azon gondolkodtam, hogy miről is kellene a blogra írni legközelebb. Aztán néztem magam körül a nyüzsgést, a kukoricasütő mamákat, a kézikocsit húzó sisyphosok erőlködését, akik mind olyanok, mintha egy feketealakos görög vázáról léptek volna le, a motoros galeriket és az útszéli porban ralizó daladalákat. Arra gondoltam, hogy az arushai mindennapokról és arról amit én látok belőle, még alig írtam valamit.