Menni és Enni

Izgalmas hétvége ígérkezett 14-15-i napokra. A program két jelentős projektből állt össze. Szombaton végre szerettem volna eljutni az arushai vízeséshez, ami egyszer már nem sikerült közvetlenül ideérkezésem után. Vasárnap pedig magyar konyhát ígértem Mama Aichinak, hogy az elköltözésem miatti keserű szájíz helyet inkább egy kis csípőset hagyjak hátra.

Boldog Szülinapot

Nem, valójában nem most van. Az én szülinapom majdnem pontosan félév távolságban van mindkét irányban. Mégis két ajándékot kaptam és nem egészen azt, amit szerettem volna.

Költöztem

Költöztem. De van amire Tanzániában mindenütt bizton lehet számítani. Ilyen az áramszünet. Úgyhogy most itt ülök a derengő laptop-monitor és egy lobogó gyertyaláng fényében és barátkozom az újsütetű önállósággal.

Így közlekedünk, így dekorálunk

Ahogy sétáltam haza, azon gondolkodtam, hogy miről is kellene a blogra írni legközelebb. Aztán néztem magam körül a nyüzsgést, a kukoricasütő mamákat, a kézikocsit húzó sisyphosok erőlködését, akik mind olyanok, mintha egy feketealakos görög vázáról léptek volna le, a motoros galeriket és az útszéli porban ralizó daladalákat. Arra gondoltam, hogy az arushai mindennapokról és arról amit én látok belőle, még alig írtam valamit.