Kili II. - Csucson es melyben

Ez az elso ekezet nelkuli bejegyzesem. A Kilimanjaro nem adja konnyen magat. Aldozatul szedte a telefont es a laptopot, legalabbis ideiglenesen. Az aranykopes szerint: “don`t let Kili kill you!” Van egy masik is, amit a Kilimanjaro sor reklampolojan latni: “If you cannot climb it…drink it!” azaz : “Ha nem tudod megmaszni, meg mindig megihatod.” Az egyik lenyegesen konnyebb es nem kell mondjam melyik. Mindenesetre surgosen beszerzek egy ilyen polot es rairom: “Megvolt mindketto”.

Kili I. - A Kibo kunyhóban

A post első felét a Kilimanjaro, Kibo menedékházában írom. Az aprókockás matracon hasalok az egyik emeleteságy felső szintjén, két hálózsákba burkolva, fejemen sapka, amire már a csíki március óta, tehát több mint egy éve nem volt példa.

Szafarin a nagy 7es II. - A kráter

A másnapi szafari-reggeli helyett reggeli-szafari volt a terv. A napfelkelte előtt és saját felkeltünk után a nagy 7-es nyakába vette a tájat, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy megtekintse, hogyan reggelizik a Serengeti.

Szafarin a nagy 7es I. - Vándorlás

A postban felváltva lesz szó a nagy 7esről és a nagy 5ösről. A kettő között elhanyagolható különbség, hogy előbbiek emberek, utóbbiak vadállatok. A nagy 5ösről bárki, aki afrikai vadászregényt olvasott, tud. Ezek azok a nagyvadak, melyek trófeái az afrikai vadászok legbecsesebb célpontjai, a legnehezebben megszerezhető préda. Hanem mi is a nagy 7es?

Nairobi - ahol nem alszunk

Egy mérsékelt szorongással töltött utazást követően a kenyai vízum-pultnál ismét komolyan síkra kellett szállnom a tranzitvízumért, de Namanga nem Horombo, amit bárki könnyedén beláthat, így csupán két nappal egy sikertelen próbálkozás után, végre új országot színezhettem a „merre jártam a világban” térképemen.

A Raszta, a Mama, a Fekete Mzungu és ...Én

Ha azt mondtam, hogy a kalandosan érdemes utazni, akkor most azt mondhatom, hogy elégedett lehetek. Persze csak az európai reflexek teszik, hogy az ember meglepődik, ha nem minden a tervek szerint megy. Az afrikai utazáson leginkább semmi sem úgy sikerül, ahogy az ember kitalálta. 

 

Útra kelek

Tudom, hogy kicsit furának tűnk a címbeli felvetés. Hiszen több mint egy éve utazom és különleges helyek egész sorát bejártam, ami akár egy életre elég élménnyel ellátott. Különösen ha arra gondolok, hogy merre jártak a tanzániai barátaim, ismerőseim, mennyit láttak ők a világból. Fent a Hegyen, Materuniban olyan Mamával is találkoztam, aki a 60'as évek óta nem járt Arushában, a falujától csupáncsak 80 kilométerre fekvő relatív nagyvárosban. Megint egy pont, ahol az ember megtanulja értékelni a saját szerencséjét. Nem okvetlenül azért, mert ez az élet biztosan jobb, mint a falujából nem mozduló Mamáé, hanem azért, mert megadatik a választás lehetősége. 

Arusha Nemzeti Park - az üveghegyen túl

Megjöttek az hosszú esők Arushába, ami a Meru magasságában már bőven havat jelent. Délutánra rendszerint kitisztul az idő és olyankor a fenséges Meru - az őslakó waarushák szerint az esőisten maga – ködből kivetkőzve havas lejtőkkel tornyosul a város fölé. A Meru korábban a Kilimanjaróval vetélkedett, de aztán a vékony hegyfal, nem bírta a saját súlyát és a vulkán magába roskadt, másodhegedűs szerepre kényszerülve a gleccserek örök havával koronázott Kili mellett. Ennek azonban már vagy 8.000 éve, úgyhogy legfeljebb csak valamelyik épphogy felegyenesedett ősapám vacillálhatott, hogy mégis melyik nagy havasat mássza meg a kettő közül.